Kedves Olvasók! Vagytok még egyáltalán? Félreértés ne essék, magamon kívül senkire sem akarok szemrehányást tenni. Ez amolyan költői kérdés, ám ha mégis kapok rá választ, én leszek a legboldogabb.

Számítottam rá, hogy az érettségi időszak felemészti minden energiámat és lekorlátozza a figyelmemet, de vannak olyan részei is ennek az egésznek, amelyekre egyáltalán nem számítottam. De haladjunk csak szépen sorjában.

Utolsó nyári szünetem gimnazistaként. Eleinte úgy terveztem, hogy fesztivált fesztiválra halmozva tengetem majd napjaim, jó sok strandolással, barnulással és alkohol fogyasztással megspékelve - hát, mondanom sem kell, eddig nem így áll a dolog. Szerencsére képtelen vagyok megfeledkezni, vagy akár csak egy pillanatra is eltekinteni attól, hogy mennyi teendő vár rám, hiszen a nagy családi összejöveteleknél a továbbtanulás kérdése elmaradhatatlan téma. Nekem ez pont kapóra jön - akaratukon kívül is ösztökélnek engem arra, hogy haladjak a projekttel, így még június végén összeírtam a tökéletes tervet, melynek segítségével hatalmas terhet vennék le a vállamról a suli kezdetéig - ezt hoztam nektek mára.